Waldkirchen

Waldkirchen egy kb. 10000 fős festői kisváros Bajorországban, Bonyhádtól kb. 700, Passautól 32 kilométerre. A majd 1000 éves múltra visszatekintő település ma rengeteg boltnak, több étteremnek, kávézónak, általános- és középiskoláknak ad otthont. A város gyönyörű belvárosával, a környező erdőkben a túraútvonalakkal sok érdeklődőt vonz. Ottjártunkkor nyitotta meg kapuit a város felújított termálfürdője, a Karoli-Badepark. A város lakói zárt közösséget alkotnak, szinte senkit nem engednek be maguk közé. Alig hallottunk magyar szót. A bajor öntudat mindenhol éreztette hatását, az iskolában, a munkahelyeken, a boltokban. Kellemetlen meglepetés ért minket mindjárt az első napon. Még otthon, hosszas keresgélés után megtaláltuk a környékbeli településre járó buszok menetrendjét, aztán az első napon döbbenten álltunk a tény előtt: nincs helyi és helyközi közlekedés!

Fogadóintézményünk, a Staatliches Berufliches Schulzentrum, a város legnagyobb létszámú középiskolája. A fém- és faiparban valamint gazdasági és eladó szakon képeznek tanulókat. A 6 szintes iskolában a tantermek mellett a tanműhelyek is helyet kaptak. Nagy közösségi terek, kiegészítő szolgáltatások várják a diákokat. A waldkircheni főépület mellett az iskolának Grafenauban is van egy kihelyezett tagozata, ahol kisgyermekápolás illetve hotel-turizmus szakirányban folynak képzések. A két helyen összesen 1500 diák tanul.

Az iskolának jó kapcsolata van a helyi és a környékbeli vállalkozásokkal és vállalatokkal, tanulóik rendszeresen gyakorlati oktatáson vesznek részt, amiből mind a vállalkozások, mind a diákok profitálnak. A mi diákjaink egy részének szintén – az iskolával kapcsolatban álló – helyi és környékbeli vállalkozások biztosítottak gyakorlati helyet.

Szállásunk a Gertraud panzióban volt. A panzió a város egyik legmagasabb pontján található, de egy rövid sétával elérhettük a fontosabb üzleteket a központban, és ha a másik irányba indultunk el, az erdőben sétálhattunk. A háromemeletes épületben az első és második szinten foglaltuk el a 2- ill. 4-ágyas szobáinkat. A közösségi élet színtere az alagsorban található konyha és a hozzákapcsolódó étkező volt. Az étkezőből közvetlen kijárással rendelkeztünk a panzió előtti „térre”, ami panzió területe, egy térköves „placc”, néhány kerti székkel, asztallal, rönkpaddal, ahová szívesen jártak ki a diákok beszélgetni. De nemcsak erre használtuk, egy idő után rájöttünk, hogy ha az elektromos serpenyő kábelét kivezetjük az ablakon, kiválóan tudunk kinn főzni, és nem szorulunk be a kicsi konyhába. Az étkező volt a közös programok helyszíne, kényelmesen elfértünk benne, lassan mindenkinek megvolt a szokásos helye. Esténként itt filmeztünk, a tanulók írták a munkanaplóikat, beszélgettünk, és bizony néha „eligazítás” is volt, hiszen számtalan, kisebb-nagyobb konfliktust kellett megoldani.

Kapcsolódó képgaléria