Kirándulások – Népek csatája emlékmű

A németországi tartózkodásunk 3. hétvégéjén nem volt előre megtervezett programunk, ezért úgy döntöttünk, hogy a vasárnapot Lipcsében töltjük. Bár odaérkezésünkkor a német kapcsolattartónk bemutatta a városközpontban található nevezetességeket, de ha valaki Lipcsében jár, akkor meg kell tekintenie a Völkerschlachtdenkmal-t (a Népek csatája emlékművet) is.

Reggel borús időre ébredtünk. S-bahn-nal és villamossal utazva értünk az emlékműhöz. Bár hűvös volt, de a délelőtt folyamán a nap többször kibújt a felhők mögül. Már messziről lenyűgözött bennünket az emlékmű monumentális épülete.

Mielőtt bementünk, röviden megismerkedtünk az emlékmű történetével.

1813. október 16 – 19. között zajlott le a napóleoni háborúk döntő ütközete Lipcsénél. Napóleon súlyos vereséget szenvedett, ami végleg megtörte a császár hatalmát. A csata nagy veszteséggel járt mindkét fél részéről, a becslések 80 – 110 ezer közé teszik az áldozatok számát. A francia sereggel szemben álló szövetségesek között poroszok, osztrákok, csehek, lengyelek, magyarok, svédek, oroszok vették fel a harcot. Tehát méltán hívják a népek csatájának. Az ütközetben felülmúlhatatlan érdemeket szerzett egy alig 22 éves magyar gróf: Széchenyi István.

A Népek csatája Európa legnagyobb háborús emlékműve, mely 1913-ban, a Napóleon seregei felett aratott győzelem 100. évfordulójára készült, elsősorban a város lakóinak az adományaiból. Már a híresen véres csata utáni években is felmerült egy emlékmű építésének a gondolata, de akkoriban csupán alapkövet helyeztek el itt. Később pontosan ezen a helyen állították fel, ahol Napóleon elrendelte seregei visszavonulását.

A monumentális méretű emlékmű területe 80.000 m2, magassága 91 m. A bejáratnál Szent Mihály arkangyal áll, felette a Német Császárság jelmondata: Gott mit uns (Velünk az Isten). Először a csarnokot néztük meg, amit 3 m magas kőharcosok őriznek. Mindenki szívesen fényképezkedett a hatalmas kőszobrokkal. Az emlékmű tetejéből lenyűgöző panoráma nyílik a városra, de ezért meg kell küzdeni. Az emlékmű belsejében lifttel lehet egy darabig felmenni, de a toronyba 500 lépcsőfok visz fel, amit gyalog kell megtenni egy egyre keskenyedő csigalépcsőn. A gyerekek először nem lelkesedtek a lépcsőzésért, de végül mindenki felment a kilátóba. Senki sem bánta meg, mert csodálatos látvány tárult elénk. Teljes rálátásunk volt a környékre és a városra. A gyerekek egymás után keresték a város azon nevezetességeit, amit már korábban megnéztek, illetve próbálták a különböző épületeket, helyeket beazonosítani. Rengeteg fényképet, szelfit készítettek.

Délután értünk vissza a városközpontba, ahol beültünk egy régi stílusú cukrászdába és egy finom sütemény mellett beszéltük meg a nap élményeit.

Mire visszaértünk a szállásunkra már beesteledett.

Elmondhatjuk, hogy egy tartalmas, élményekben gazdag napot töltöttünk együtt.

Kapcsolódó képgaléria