Kirándulások – Berlin
Az első hétvégén Berlinbe kirándultunk – meglepetésünkre – egyedül. Pontosabban nem egyedül, hanem a velünk együtt érkezett székesfehérvári csoporttal együtt. A kapcsolattartónk nem értette, hogy miért lepődtünk meg ezen, azt mondta, hogy a diákokat önállóságra kell nevelni, és ez a program is részét képezi ennek. Igazából csak első hallásra volt kicsit ijesztő, mert minden megszervezett a német partner. A vasúti jegyeket és a kinyomtatott menetrendet előző este megkaptuk, és az is megnyugtatott, hogy Berlinben várja a csoportot az idegenvezető.
Reggel S-Bahnnal Lipcsébe utaztunk, majd Dessauba, ott át kellett szállni egy regionális szerelvényre, ami Berlinbe vitt. A híres Berlini Főpályaudvarra érkeztünk, ahol már valóban várt minket az idegenvezetőnk. Közösen mentünk a szálláshelyre, ami tiszta volt és meleg, és alaposan megviccelt minket a számítógépes rendszere, ugyanis elromlott, ezért nem tudtuk elfoglalni a szobákat. Mire elindultunk várostnézni, már egyre durvábban esett az eső és nagyon hideg, szeles idő volt.
Ennek ellenére kitartóan végigjártuk és megcsodáltuk a város nevezetességeit, többek között a Szövetségi Kancellária üvegpalotáját, a Reichstag épületét, a szovjet háborús emlékművet, a berlini falon át szökni akaró emberek emlékkeresztjeit, a Berlini dómot, a Brandenburgi kaput. Végigsétáltunk a kapu nyugati oldalán nyíló széles utcán, ahol a luxushotelek mellett örömmel fedeztünk fel egy magyar zászlót a magyar nagykövetség épületén. Néhányan eltévedtek a Holocaust Emlékmű labirintusában, megnéztük a berlini fal maradványait is. Végül a Német Műszaki Múzeumban töltöttünk kb. két órát, de sajnos kevésnek bizonyult, a tanulókat nagyon érdekelték a kiállított tárgyak.
Másnap már végre nem esett az eső, és a szállodában reggelit is kaptunk. Ott derült ki, hogy természetesen nemcsak mi vagyunk magyarok a hostelben. Erre a napra is jutott látnivaló bőven. Egy hosszú városnézés után jutottunk el a Pergamon Múzeumba, ahol a világhírű egyiptomi kiállítást is megnéztük. Vissza volt még az Alexanderplatz, de a tv-tornyot a két nap alatt végig sűrű köd takarta.
A visszaút kalandosra sikeredett. A vonatunk Berlinből késve indult, és a főpályaudvart, bár modern és gyönyörű, nem arra tervezték, hogy két-három vonat várakozó közönsége elférjen a peronokon. Szerencsére végül mindenki felszáll a Dessauba tartó szerelvényre, de természetesen lekéstük a csatlakozást. A tervezettnél jó egy órával később értünk végül vissza a szállásra.