Kirándulások – Lipcse

A Vitalis GmbH székhelye Schkeuditz-ban van, ott szállásoltak el minket, ott kaptuk az ellátást, ott laktunk.

Az első este kapott tájékoztatóból kiderült, hogy a diákok többségének Lipcsébe kell majd bejárni dolgozni. A távolság nem jelentős, és az infrastruktúra fejlett. Sckeuditz-ból és Lipcséből is félóránként indul az S-Bahn, de közvetlen villamosjárat is van a két város között. 

Az első nap a német koordinátor bekísérte a csapatot Lipcsébe, hogy megmutassa a tömegközlekedést, azt, hogy ki hogyan jut majd el a munkahelyére. Első hallásra bizony kicsit ijesztő volt, mert a diákok többsége nincs hozzászokva egy ilyen nagy városhoz és a nagy forgalomhoz. Nevetve mondták, hogy a reggeli „falujáró” buszuk, amivel iskolába járnak, vagy a szakmai gyakorlati munkahelyre mennek, nem ez a kategória. Valóban nagyon kellett figyelni, hogy 2-es S-Bahn, és 3-as vágány, vagy fordítva: 3-as S-Bahn és 2-es vágány.

A Lipcsei Főpályaudvar épülete egyben bevásárlóközpont is, a Promenad nevet viseli. Ez a két funkció békésen megfér egymással, kis üzletek kínálják portékájukat, a vonatra várakozó emberek vagy egy kávézóban töltik az idejüket, vagy nézelődéssel, bevásárlással. Már ekkor kezdetét vette a karácsonyi készülődés, főleg az ajándékboltokban jelentek meg az ünnepkörhöz tartozó csecsebecsék, és valljuk be, Németországban ennek nagy hagyománya van.

A második hétvégénk szabad volt, ezért egésznapos lipcsei kirándulást szerveztünk azért, hogy a diákok a turistalátványosságokkal is megismerkedjenek. Szerencsére a főpályaudvar egy olyan jellegzetes épülete a városnak, hogy a városközpontból szinte bárhonnan oda lehet találni.

Sok lipcsei nevezetességet jártunk végig. A Szent Miklós-templommal kezdtünk, majd a Passage nevű épületen keresztül jutottunk el a piactérre, melynek egyik oldalán az egykori városháza impozáns épülete található. A környéken van még az egykori tőzsdeépület, és a Volksbank is. A tértől nem messze épült a Tamás-templom, melybe természetesen szintén bementünk.

A lipcsei városközpont tele van eredeti stílusában felújított csodaszép épületekkel, melyek sokcsillagos szállodáknak, világmárkák üzleteinek, kis kávézóknak, sörözőknek, éttermeknek adnak otthont. A macskaköves utcák szélesek, autóforgalom alig van, inkább csak áruszállítás miatt hajtanak be. Tömegközlekedés van, helyi járatú autóbusz jár a belvárosban, és a piactéren van egy S-Bahn megálló is. De nem szabad elfeledkezni arról, hogy a kerékpár elfogadott közlekedési eszköz. Azért nevezem elfogadottnak, mert az S-Bahn-ra fel lehet vinni, külön hely van minden kocsiban a bicajoknak és bizony nagyon sokan használják is. Az egyetem mellett pl. kerékpárgarázs van, nem többszintes ugyan, de olyan, mint egy parkolóház. És amelyik bicikli nem fér be, átláthatatlan dzsungelt alkot mindenhol, de az egyetem mellett különösen. Fogalmam nincs, hogy hogy találják meg az egyes tulajdonosok a saját kétkerekűjüket.

Ha az egyetemet említettem, nem szabad megfeledkezni róla, hogy természeten annak az épületét is megcsodáltuk, lehet is rajta mit csodálni. A régi épületet a 21. század stílusában megálmodó tervező egyedit alkotott. Napfényben az igazi, hiszen a foncsorozott felületek visszatükrözik a környező épületeket.

Lipcsei sétánk nem lett volna teljes az egyetem mellett épült lipcsei magasház, a Panoráma Torony nélkül. A 142 méter magas épület tetejére lifttel lehet felmenni. A tetőteraszról körpanoráma nyílik a városra, szép időben a környékbeli települések körvonalai is látszanak.

A nap nem múlhatott el egy jó kávé és süti nélkül, találtunk is egy helyet, ahol közösen elfogyasztottuk és meg is melegedtünk közben.

Lipcse egy nagyon élhető, nyugodt város. Nemcsak a központi részét néztük meg, mert a diákok munkahelyének meglátogatásakor – mi kísérő tanárok – többször is nyakunkba vettük a várost és a kevésbé híres, kevésbé látványos helyeket is felderítettük.

Kapcsolódó képgaléria