Regensburg

Az első hétvégén Regensburgba kirándultunk. Különjáratú autóbusszal mentünk, mert a tömegközlekedéssel már a legelején meggyűlt a bajunk, és volt már elérhetőségünk a buszos céghez, korábbi csoportoktól kaptuk az ötletet. Regensburg majdnem 150 km-re található Waldkirchentől. Mindenkinek kellemetlen meglepetés volt, hogy szombaton nem lehetett sokáig aludni, de megegyeztünk, hogy majd vasárnap!

Regensburg híres történelmi város Bajorországban, a Duna felső szakaszán található. Többször is átmentünk a Duna felett utunk során. A tanulóknak nem tetszett a korán kelés, de a buszon már jó volt a hangulat, köszönhető ez annak is, hogy a sofőrünk felhangosította a zenét (őt nem zavarta), és egyből bulihangulat lett. Csodaszép tájakon utaztunk, bár a tanulókat inkább az autópályán száguldó autók kötötték le.

Már előző héten megterveztük a programot. Egy városi iroda sétahajózást és városnéző buszos kirándulást ajánlott. Éltünk is a lehetőséggel, és a megérkezésünk után fel is szálltunk a városnéző hajóra, ami csalódást okozott, mert nem a történelmi várost, hanem az iparterületet fedezhettük fel. Azonban ez nem nagyon zavart senkit, ugyanis az eső igencsak rákezdett – hűvösen, szelesen – és legalább fedett helyen voltunk. A rossz idő sajnos végigkísérte a napot, mert amikor leszálltunk, sem lett jobb, de legalább a városnéző busz is fedett volt. Képernyőn adtak információt arról, hogy éppen merre járunk, melyik épület micsoda és röviden a történetét is elmondták. Nemzetközi közönség volt, sokféle országot képviseltek az utasok. A tanulók változó érdeklődéssel figyelték, volt olyan, akinek tetszett, de volt olyan is, akit fel kellett ébreszteni a célnál.

A belvárosban még sétáltunk egy nagyot, mert végre elállt az eső. Sokan bementek a Szent-Péter-katedrálisba, de a történelmi belvárosban és a Duna parton is szép épületek, nyüzsgő forgatag kínált sok látnivalót.

A visszautat úgy terveztük, hogy bemegyünk a Dunáról elnevezett bevásárlóközpontba, de addigra annyira elkezdett zuhogni az eső, és a bevásárlóközpontban nem lehetett parkolóhelyet találni, ezért közkívánatra haza indultunk a szállásunkra, senkinek nem volt kedve shoppingolni.

A vacsorát már az előző napon előkészítettük. Két fiú bevállalta a hamburgerek elkészítését, de nem kész húspogácsából, hanem saját maguk gyúrták össze, és mindenki saját rendelésű hambit kapott.

Kapcsolódó képgaléria