Lipcse, vagy ahogy Németországban mondják, Leipzig, püspöki székváros, kb. 600.000 lakosával Szászország második legnagyobb városa, német viszonylatban is az egyik legdinamikusabban fejlődő település. A rengeteg történelmi emlékmű, a gyönyörűen rendbehozott óváros, a hangulatos kávézók, a koncertekben, előadásokban bővelkedő kulturális élet sok turistát vonz a városba.

A szálláshelyünkként szolgáló Schkeuditz kb. 15 km-re fekszik Lipcsétől, a közlekedés a két város között jól megoldott, így kézenfekvő volt, hogy a diákok szabadidejében oda szervezünk délutáni ill. hétvégi programokat.

Első alkalommal a Vitalis cég kísérőt adott mellénk, ő kalauzolt bennünket végig a városon, illetve magyarázta el az oda vezető útvonalat. Az S-Bahn a lipcsei főpályaudvarra érkezik, ami 24 peronjával Európa legnagyobb alapterületű pályaudvarának számít. A pályaudvar alatt 2 emeleten bevásárlóközpont várja a látogatókat, a gyerekek szívesen töltötték el itt az idejüket a 3 hét alatt. A közlekedés a városban magyar szemmel kicsit kaotikus, a száguldozó biciklisták és „alattomosan” halkan suhanó villamosok, négysávos utak között nagyon oda kellett figyelnünk, mikor, hol kelünk át.

A város nevezetességei közül először a Tamás templommal ismerkedtünk meg, ahol Luther a reformáció kezdetén többször prédikált. Johann Sebastian Bach hosszú évekig szolgált itt kántorként és karnagyként, a barokk zeneszerző és orgonista a templomban is van eltemetve. Bach neve szorosan összefűződik a lipcsei Tamás kórussal, ami a világ egyik legismertebb és legnagyobb hagyományokkal rendelkező fiúkórusa.

Bach mellett Mendelssohn és Wagner is alkotott a városban, sőt Wagner itt is született, nem véletlenül mondják tehát Lipcsére, hogy a zenekedvelők Mekkája.

A másik méltán híres templomot, a Miklós templomot is megnéztük. Lipcse az ún. békés keletnémet forradalom előkészítésében jelentős szerepet játszott. 1989-ben itt, a Miklós templomnál kezdődtek azok a tüntetések, amelyek elvezettek a berlini fal leomlásához. A Miklós-templom akkori lelkésze, Christian Führer indította el a nyolcvanas évek elején a hétfői istentisztelethez kapcsolódó beszélgetéseket. Ezek voltak a csírái annak a mozgalomnak, amely aztán 1989. október 9-én egy hetvenezres békés tüntetésben csúcsosodott ki. A rendszerváltás után Lipcse a „Hősök városa” nevet kapta. A békés forradalomra emlékeztet Michael Fischer-Art egy hatalmas falfestménye is Lipcse belvárosában. Szerencsére mi láthattuk még a festményt, de kísérőnk elmondta, hogy egy épületet fognak elé emelni, már folytak is a munkálatok.

A városnak irodalomtörténeti vonatkozásai is vannak. Goethe itt járt egyetemre – illetve, ahogy idegenvezetőnk megjegyezte, inkább az egyetem mellé. Többször megfordult az Auerbach-pince nevű vendéglőben, és ifjú éveinek törzshelyének főművében, a Faustban is emléket állít. Mind Goethe, mind Faust és Mephisto emlékművét, és a híres vendéglőt is megnéztük, igaz, ez utóbbit csak kívülről, mert azt gyorsan megállapítottuk, hogy Lipcse leghíresebb vendéglője valószínűleg az egyik legdrágább is.

A város másik nagyon felkapott étterme a 120 méteres Panoráma-torony tetején lévő. Ide se tértünk be, de a torony tetejére felmentünk, és megcsodáltuk az onnan nyíló lélegzetelállító kilátást, ami esetünkben valóban az volt, hiszen ottjártunkkor viharos erejű szél fújt, amitől néha valóban alig kaptunk levegőt. De a szél mellett az idő tiszta volt, és láthattuk 201 évvel ezelőtti Népek csatájának emlékművét is – a következő heti egyik úticélunkat.

Lipcse a kultúra és a művészetek, a művészek városa is, egészen kivételes a programok gazdagsága. Valószínűleg ebben annak is szerepe van, hogy rengeteg fiatal él a városban, hiszen az 1409-ben alapított, legnagyobb lipcsei egyetem, az Universität Leipzig majdnem 30000 hallgatót számol, és ez csak egy a sok iskola közül. Az egyetem új épületét is megnéztük. Abban megegyeztünk, hogy ingyen nagy valószínűség szerint ott sem adják a diplomát, de egy ilyen hihetetlenül impozáns épületben élmény lehet még a tanulás is.

Lipcsét a zene, az irodalom, a kulturális élet mellett a vásárai teszik híressé. A Marktplatz mind a mai napig vásároknak ad helyet, ha nem is a hét minden napján, de sokszor, mi is voltunk a három hét alatt jó néhányban. Kísérőnk pedig úgy fogalmazott, hogy a belváros tulajdonképpen egy hatalmas bevásárlóközpont. Kis üzletek, óriási boltlabirintusok hátán, mindezt kis átjárók, ún. passzázsok tarkítják. A leghíresebbet, a Mädler passzázst, ahol az Auerbach pince is található, mi is megnéztük. Összesen 22 ilyen passzázs adja Lipcse semmivel össze nem téveszthető ódon hangulatát, ami nekünk nagyon tetszett.

Lipcsében az emberek kedvesek, előzékenyek, segítőkészek. A város gyönyörű, békében megférnek benne a történelmi nevezetességek és az ultramodern épületóriások. Gazdag kulturális életével, nyüzsgő boltjaival, hatalmas zöld területeivel és nem utolsó sorban eszméletlen finom kávéspecialitásaival határozottan a szívünkbe lopta magát.

Kapcsolódó képgaléria